Az Önismeret tavaszi alkotással csoport utolsó alkalmán körbezártak bennünket az alkotásaink, amelyeket a márciustól júniusig bezáróan alkottunk: festmények, agyagszobrok, grafikák, kollázsok, rajzok. Körbezárt az utolsó alkotás is, amelyet közösen készítettünk.
Az utolsó, már nyárba nyúló találkozás témája a teljesség, összegzés, lezárás volt.
"Itt is úgy van,
mint az emberi világban!
Az egyik fa már szinte égig ér,
a másik törpe, fanyar bogyókat érlel,
s azt tartják róla,
hogy semmit sem ér."
(Várnai Zseni: Útszéli cserje)
Önismereti tanulások, felismerések és nemfelismerések születtek az utolsó alkalommal, amely igazi ünnepi, záró hangulatban telet. Íme néhány fénykép:
Készül a kiállítás |
Alkotási folyamat |
Készül az utolsó, közös alkotás |
Körbezárva |
"Kis törpe fácska,
te csak ragyogj a fényben,
s birkózz, mikor a jégvihar
dühöng,
mikor tölgyek és jegenyék
meghasadnak,
téged ölel és megvéd az anyaföld...
Belőle lettél,
kicsinynek születtél,
szélfútta magból, mint a
végtelen
változat itt a létező világban,
mint az örök törvények szerinti
Értelem!."
(Várnai Zseni: Útszéli cserje)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.