Ugye nem gondolják, hogy a művészetterápiás alkalmak, az alkotás "amolyan női dolog"? Ugye, nem ez tartja vissza Önöket a jelentkezéstől?
Ha netalán mégis, szeretném eloszlatni ezeket a téves elképzeléseiket. Nem, egyáltalán nem arról van szó ezeken az alkalmakon, hogy az unatkozó háziasszonyok összejönnek, kiöntik a szivüket és meditálgatnak megszabadulva a gyereksírástól. Vagy éppen a szingli, unatkozó hölgyek próbálnak rátaláni az élet értelmére. Sőt! Kőkemény munka folyik ezeken a foglalkozásokon. Hiszen mi sem nehezebb annál, hogy szembenézzünk saját magunkkal, elmerüljünk saját énünk bugyraiban. Ugyanakkor az alkotás oldja a felmerülő a feszültségeket, ráhangol a természetre, a külső környezetünkre, felold és kiold. Könnyít.
Erre pedig mindenkinek szüksége van időnként. Ki-ki a magának való formát alkalmazva.
Próbáltak-e már, kedves uraim, mandalát rajzolni? Vagy kollázson keresztül rátekinteni az életükre?
Meghívásként álljon itt egy volt férfi résztvevőnk ajánlása:
"A művészetterápiás órák visszahozták az alapiskolás rajzórák hangulatát, megtoldva meditációs kreativ folyamattal. Nyilván, kíváncsi voltam arra is, mivel foglalkoznak az ismerőseim, de a kreatív meditáció ellazulást hozott a rohanós hétköznapok után. A foglalkozások azt hozták, hogy kicsit lelassítottam, megálltam és törekedtem megtalálni az egyensúlyt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.